MEGOSZTÁS

Véget értek a legfontosabb bajnokságok, néhány kupadöntőt kell már csak lejátszani, melyeket követően figyelmünket a franciaországi Európa bajnokságra, illetve az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő Copa Americara fordítjuk, két olyan nagy világversenyre, mely nem hagyhat hidegen egyetlen rajongót sem, hisz mindkettőn a világ futballjának a krémje lesz ott.

 

Itt az idő hogy mérlegeljenek a klubok, kielemezzék a hátuk mögött hagyott idényt, de főleg annak, hogy kidolgozzák a jövőbeni terveket. Jobban mondva itt az ideje, hogy a terveket átültessék a valóságba, hisz nehezemre esik elhinni, hogy egy komoly klub most kezd csak el vakarózni hogy mi legyen, ilyen szinten hosszú távon gondolkodnak mindig, és a tervek megszületnek már a télen. Most tehát a tettek mezejére kell lépni mindenkinek!

Két név jutott az eszembe nekem is, amikor belegondoltam abba, hogy mit láthattunk idén, milyen szezont hagytunk magunk mögött, kik voltak a legnagyobb meglepetések és a legnagyobb csalódások, kik voltak azok, akiknek a teljesítményére felkaptuk a fejünket. Természetesen ez a szezon sem múlhatott el anélkül, hogy ismét ne csodálkoztunk volna rá Cristiano Ronaldo és Lionel Messi zsenialitására, de most nem őket szeretném isteníteni. Helyettük inkább két olyan csatárt emelnék most ki, akik meglátásom szerint jelen pillanatban a világ legjobbjai posztjukon, olyan futballisták, akiket bárki szívesen látna a soraiban. Ez a két rendkívüli képességekkel megáldott ék Luis Suarez a Barcelonatól és Ginzalo Higuain a Napolitól, vagyis “El Pistolero” és “Pipita”. Lehet lesznek olyanok, akik ellentmondanak majd nekem, viszont én úgy vélem, hogy pillanatnyilag nincs jobb csatár tőlük. És a számok igazolni látszanak az állításomat. És, eltekintve a számoktól, a pályán mutatott jelenlétük, az a mód, ahogyan viselkedtek, az a fontos szerep melyet betöltenek klubcsapatukon belül, és nem utolsó sorban, a döntő pillanatokban való lélekjelenlétük.

Sok spanyol lapban lehetett olvasni, hogy ez Suarez bajnoksága volt, abban az értelemben, hogy a Barcelona neki köszönheti leginkább az újabb elsőséget. És ha belegondolunk, akkor talán ez igaz is. Nem volt könnyű idénye a Barcanak. Gyakorlatilag két külön szezonról beszélhetünk a Barcelona esetében, egy, mely egészen a Camp Nouban megrendezésre kerülő El Clasicoig tartott, ameddig verhetetlennek tűntek, és egy, amely utána következett, amikor veszélybe került a bajnoki címük miután tetemes előnyüket elvesztették és amikor a Bajnokok Ligájából is búcsúztak az Atletico Madriddal szemben. Sosem könnyű egy olyan szezon után újrakezdeni, melyben minden lehetséges trófeát megnyert egy csapat, nem könnyű egy edzőnek motiválni játékosait. Mint amikor valami nagyon finomból degeszre etted magad, telítődnek az ízlelőbimbóid, és nehezen veszed már rá magad, hogy újra egyél belőle. Hát, valahogy így van ez a sikerrel is, egy idő után bármennyire is jó legyen az, megunod, és ebben rejlik az igazán nagy veszély az olyan kluboknál is mint a Barca. Ezeken túl a katalánoknál ott voltak még Messi problémai, gondolok itt az őszi sérülésére és az adóhatósággal való ügyeire melyek nem akarnak véget érni, ott voltak Neymar problémái is, aki nagyon hullámzóan szerepelt ebben az idényben. Velük ellentétben Suareznek semmilyen jellegű gondjai nem voltak, vagy ha voltak is, ez nem hatott ki a pályán mutatott játékára. Mindig ott voltak az ő góljai, egyesek csodaszépek, mások kevésbe, egyesek nehezek, mások egyszerűek (habár jól tudjuk, hogy nincsenek egyszerű gólok, hisz amelyeknél így is tűnik, azoknál is a csatárnak ott kell lennie a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen). De mindig jelen volt passzaival, és óriási kihagyásaival is olykor. Mert igen, Suarez néha ajtó-ablak helyzeteket is képes elpuskázni, ezt viszont mindig feledtetni tudja góljaival, illetve azzal az odaadással és hajtással, mely sokszor a tévé közvetítések során láthatatlan. Messi és Neymar mindig tudják, hogy ott elől van egy társuk, aki képes a segítségükre sietni, ha kell könyököl, ha kell harap, de az biztos, hogy szívvel-lélekkel harcol. Amikor a szezon végén a Valencia elleni vereséget követően a katalánok egész csapata megtörtnek és tehetetlennek tűnt Suarez volt az egyetlen aki fel tudta szívni magát, elhessegette magától a negatív gondolatokat, és szerzett 5 meccsen 13 gólt, mellyel újabb bajnoki címhez segítette a katalánokat. Talán paradoxonnak tűnik, hogy mentális szempontból éppen Suarez tudott valami pluszt hozni, ő, akit megbélyegeztek a Chiellini eset, és több Premier Leagueben történt incidenst követően.

És ha már a Premier League jött szóba. felvetődött bennem a kérdés, hogy melyik a jobb Suarez: az, amelyik a Liverpoolban szerepelt és kis híján bajnoki címhez segítette a Kormoránokat, vagy a mostani, a Barcelonában tündöklő Suarez? Az uruguayi szövetségi kapitány Oscar Tabarez mondta, hogy a játék egyes aspektusaiban Suarez jelentősen előrelépett az Anfielden eltöltött időszakhoz képest, szerinte védekezésben, támadásban és technikai szempontból is Suarez fejlődött. A kapu előtti jelenléte ugyanolyan jó mint volt Angliában, az a kegyetlenség, amellyel lecsap egy labdára és egy lehetőségre ugyanolyan, mint amikor egy nagyvad elejti áldozatát. De ha megengeditek az én véleményemet, akkor én azt mondanám, hogy a liverpooli Suarez és a barcelonai Suarez közötti különbség a környezetből adódik. Liverpoolban ők kellett legyen egyszerre Messi és Neymar is, itt pedig együtt játszik ezekkel a klasszisokkal, akik a segítségére vannak, ez pedig nincs hogy ne látszódjon meg. Persze, nem kell velem egyet érteni, ez az én véleményem!

A másik név akit fentebb is említettem az Gonzalo Higuain. Egyértelműen ez volt Pipita pályafutásának legjobb szezonja annak ellenére, hogy klubcsapata a Napoli nem nyert egyetlen trófeát sem. Egy szakállas rekordot döntött meg, melyet még a svéd Gunnar Nordhal tartott az 1949-50-es szezon óta, ez pedig minden elmond az argentin támadó idényéről. Sok világsztár megfordult az olasz első osztályban 1950 óta, mégsem sikerült senkinek közelednie ehhez a számhoz: 36 gól 35 bajnoki találkozón, ez a szám brutális, főleg hogy ezt a Serie A-ban sikerült elérnie.

Ha Suarez annyival könnyebb helyzetben van hogy Messi és Neymar segítik őt a gólok gyártásában, akkor Higuain talán a liverpooli Suarez helyzetében van. Saját döntéséből távozott a Real Madridból Di Maria és Cristiano Ronaldo mellől hogy több figyelmet kapjon, és azért is, mert érezte, hogy Karim Benzemával jobban értik meg ők ketten egymást mint vele. Higuainnak szüksége volt arra, hogy távozzon az a Rafa Benitez a Realhoz, aki éppen őt győzte meg pár évvel ezelőtt arról hogy hagyja ott Madridot, és érkezzen Maurizio Sarri, aki úgymond visszaadta a futball világának Gonzalot. De Laurentis, a Napoli első embere most azzal kellene ezt meghálálja Sarrinak, hogy Pipita mellé hoz egy hasonló kaliberű éket, azért, hogy ne legyen annyira egyedül. De a legfontosabb az lenne, hogy megtartsák őt!

Akárcsak a Barcelonának, a Napolinak a szezonját is két részre lehet osztani. Az első egészen a Juventus elleni torinói meccsig tartott, amíg vezették a pontvadászatot és melyben egy “Scudetto” nem tűnt elérhetetlen álomnak, a másik pedig az ezt a találkozót követő periódus, amikor meg kellett védeniük a második helyet, mely önmagában is felér egy bajnoki címmel, ugyanis BL főtáblát jelent. A szezon első felében a nápolyi drukkerek érezhették azt a hangulatot, azt a különös érzést, amit a Vezúv mellett nem lehetett már tapasztalni Maradona ideje óta, és nem vitás, hogy a következő kiírásban is ez a minimum elvárás a fiúktól. Ehhez viszont szükség van Higuainra!

Egy olyan Higuainra, akire viszont sokaknak fáj a foga, beleértve ironikus módon a Real Madridot is, akik Benzema helyére hoznának őt, éppen, aki miatt anno távozott a spanyol fővárosból. A kérők között ott van a PSG is, akik Ibrahimovic helyére hoznának egy hasonló kaliberű csatárt, ott van Pep Guardiola új csapata a Manchester City is, és abban biztosak lehetünk, hogy az angol klub vezetői egy minden eddiginél látványosabb átigazolási időszakot fognak maguk tudni, minden igényét igyekeznek kielégíteni a katalán mesternek. És biztosak lehetünk benne, hogy Pep nem mondana nemet egy Agüero – Higuain csatárpárosra! Ez pedig csak három klub, akiknek a neve felmerült, de ki tudja, hogy a kulisszák mögött milyen tárgyalások folynak még, és kikkel. Az viszont biztos, hogy a Napoli nem tud felérni egyik kérő csapat szintjére sem! Olasz lapok azt mondják, hogy De Laurentis évi 7 millió eurót kínálna neki hogy maradásra bírja, mely a Napolinak hatalmas kiadás, másoknak viszont ez egy elviselhető fizetés. Az biztos, hogy Higuain sem a maradásra, sem a távozásra nem mondana nemet, a kérdés már csak az, hogy kinek lesz nagyobb a meggyőző ereje.

Higuain és Suarez még valamit el tudott érni ebben a szezonban, túl a 36, illetve 40 bajnoki találaton. Eddig azt hittük, hogy ilyen méretű rekordokra csak Cristiano Ronaldo és Messi képesek, két olyan szuperhős, akik monopolizálták úgymond a piacot. Láthatjuk viszont, hogy rajtuk kívül is van még élet!